Lit. tautà und ung. tót Ein slawisch-ungarischer Beitrag zu einem alten baltischen etymologischen Problem
DOI:
https://doi.org/10.33341/uh.148317Abstract
A litván tautà és a magyar tót szavak eredete: szláv és magyar adalékok egy régi balti etimológiai problémához
Bár a litván tautà ’nép, ország’ szó nyilvánvalóan összefügg az indoeurópai *teu̯téh2 ’nép’ szó családjával, a részletek bizonytalanok, mivel a litván szó egy szabálytalan, o-vokalizmusú alakra megy vissza. Ez a tanulmány egy mindeddig figyelmen kívül hagyott aspektussal járul hozzá ezen etimológiai probléma megoldásához: a magyar tót szóval, melynek legkorábbi jelentése ’Kárpát-medencei szláv’. Jelen dolgozat kimutatja, hogy a tót szónak se a népszerű germán, se az újonnan javasolt balti etimológiája nem helytálló, noha az alapgondolat, a fentebbi *teu̯téh2 szóval való összefüggése logikus. Helyette azt a történetileg, szociolingvisztikailag és tipológiailag kézenfekvő és (a részletes tárgyalás alapján) formailag lehetséges javaslatot teszi, hogy a tót eredetileg a Kárpát-medencei szlávság önelnevezése volt s ezt vette át a honfoglaló magyarság. Ha ez helytálló, akkor a tautà o-vokalizmusa valójában nem balti, hanem balto-szláv probléma, ugyanis a tót szó ugyanarra az o-vokalizmusú formára megy vissza. Mivel ez fonológiai vagy morfológiai alapon nem magyarázható, jelen írás J. E. Rasmussen kelta jövevényszó-javaslatát támogatja és részletesen elemzi, mely kölcsönzési forgatókönyvek (milyen nyelvek és nyelvfázisok) jöhetnek számításba.
